Újabb két kollégámat sikerült magukra haragítani az Uraknak, de most már jogosnak tűnik a felháborodás, félreértés kizárva. Ugyanis olyan meghívót küldtek nekik a délidőben rendezett sajtótájékoztatóra, amelyben külön meginvitálták őket egy kis “imbisz”-re. Ennek ellenére egy erre felkent ajtónálló simán elkergette a szendvicsre ácsingózó újdondászoket, mondván, kívül tágasabb, menjenek isten hírével, és tudósítsanak az eseményről. Odabent pedig az aktuális közigazgatási miniszter és b… (majdnem azt írtam, hogy bandája), barátai dőzsöltek. Erre két kollégám is tollat ragadott és imígyen fakadtak ki:
“Azt hiszem nem mehetek el szó nélkül egy olyan megaláztatás mellett, amely a hivatkozott rendezvény kapcsán érte kollégáimat. Az öntől, 2012. január 18-án kapott meghívóból az derült ki minden egyes újságíró kollégám számára, hogy nem csak a TDM bemutatására, vagyis csak a munkára hívnak bennünket, hanem az azt követő állófogadásra is. Azonban több kollégám panaszkodott, hogy a fogadás helyszínére egyszerűen NEM ENGEDTÉK BE, hanem udvariasan ugyan, de eltanácsolták a helyszínről őket. Ez okozott némi ellenérzést a sajtó munkatársaiban, de hát ilyen az élet. Szóval kemény volt. A további jó együttműködésre tekintettel, azt a javaslatot teszem, hogy készítsenek kétféle meghívót, egyet pórnépnek, vagyis az újságíróknak, másikat az előkelőségnek, hogy még egyszer ilyen megalázó helyzet ne alakulhasson ki. Az újságíró társadalom továbbra is ki fogja szolgálni a hírekre kíváncsi olvasót, televíziónézőt és rádióhallgatót, stb., hiszen ez a vállalt hivatása, de az ehhez hasonló megaláztatásból nem szeretnénk többet részesülni.”
Míg másikuk, az előzőtől függetlenül így értékelte a helyzetet.
“Amennyiben az újságírókat nem szívesen látják a büféasztal mellett, kérem, ne küldjenek olyan meghívót, amelyben az állófogadás is szerepel a programok között.
Amennyiben ezt technikailag nem tudják megoldani, kérem, a kísérő levélben írják meg, hogy ez nem szól az újságíróknak.
Ha ezt valamiért nem tartanák szerencsésnek, akkor legalább helyben szóljanak az invitáláskor, hogy ez az újságírókra nem vonatkozik.
Ha ezt sem tennék meg, akkor legalább szóljanak a helyi szervezőknek, hogy az asztal mellől már nagyon durva dolog elküldeni azokat az újságírókat, akik csak elfogadtak egy meghívást.
A veszprémi rendezvényen mi szégyelltük magunkat, pedig nem nekünk kellett volna.”
Én már nem is szólok semmit… Úgy látom, felnőtt utánam egy új nemzedék. -:)
…csak annyit, hogy ha legközelebb „gyanús” eseményre hívnak bennünket, megkérdezem, lesz-e büfé az esemény után, mert ha igen, nem zavarnám az urak kedvtelését, cserébe csak annyit kérek, hogy itt, az épület előtt adjon nekem XY interjút és már itt sem vagyok.
Ui. nagyon gyanús nekem, hogy nem „véletlenek” sorozatáról, hanem koncepciózus megalázásokról van szó. Ilyen esetekben az „orosz” (Nagy Péter cár idei) tárgyalási stílus híve vagyok. Azok kérem szépen amikor tárgyalásra hívták őket és hellyel kínálták, legelébb is összetörtek a teremben minden ülőalkalmatosságot, majd közölték a házigazdákkal: „Most már tárgyalhatunk!”
Hát ennyi.
U.i: Még annyit, hogy a “büfé” kötetlenségét ezúttal szerettem volna kihasználni, hogy megkérdezzem az aktuális minisztert, miért foglalták le 2014-ig az összes demonstrációra alkalmas helyszínt Budapest belvárosában? Eléggé demokratikus szemléletű-e az effajta intézkedés? Így azonban erre sem kerülhetett sor.
Lehet, hogy szerencsémre?
alekszejevics 